Egy arab mondás szerint:

A tánc eredete

"A tánc az egyik legősibb, gyógyító hatású művészeti ág.

Képes minket kiragadni a hétköznapok gondjaiból, megtanít belefeledkezni a pillanatba és élvezni azt."

Balla Tünde Aziza - www. hastanckonyv.hu

 A hastánc története rendkívül összetett és misztikus.

A hastáncot arab, török és görög területeken egyaránt táncolják, de a bölcsője Egyiptom, ahol évről évre születnek új mozdulatok, lépés kombinációk és az aktuális kosztüm divat.

Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és szokássá vált, hogy fényképet készítsenek, amelyen a fiatal pár a hastáncosnő hasára teszi kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.

Később a hastánc célja a szórakoztatás lett.

Az 1920-as években Algírban, Bejrútban és Kairóban nyílt először mulatóhely, ahol hastáncosnők léptek fel. A későbbi években az egyiptomi filmiparral egyidőben születtek meg a tánc sztárjai is, mint Tahya Karioka, Samya Gamal, Naima Akef. Ezek a művészek a világ minden táján hatást gyakoroltak a táncosokra. Ekkor kezdődött a modern orientális tánc aranykora.

 Mi is az a hastánc?

 A hastánc függetlenített mozdulatokra és néhány lépésre épülő mozgásfajta. A függetlenített mozgás azt jelenti, hogy egy-egy testrészt a többitől elszigetelve mozgatunk, és a különböző testrészek egyidejűleg a zene más-más ritmusú szólamait követik.

Nehézségét az adja, ami a szépségét is: a legtöbb mozdulatnál a felsőtest és a csípő teljesen más, gyakran ellentétes irányú mozgást végez. A hastánc a nyugati táncokkal ellentétben a belső izmok mozgatásából áll. A hangsúly a csípőjátékon van, a tánc jellegét a hullámzó, érzéki csípőmozdulatok adják, az energikus, hirtelen és pontos csípőlökések és -ejtések, a rázások és rezegtetések.

Az érzelmeket, a tánc lelkét a kézmozdulatok mesélik el. A tánc attól lesz igazán nehéz, hogy minden külön-külön mozog: a csípő, a derék, a mell, a váll és a fej, illetve ezek mozgását kell megfelelően összehangolni. A lírai, ritmusos zenére ráhangolódva a jó hastánc szenvedélyes, de határozott összképet ad.

 Táncstílusok

A különböző szóló formák közé tartozik a népszerű, modern egyiptomi tánc, amely visszafogott, tartózkodó, ugyanakkor áradó és elegáns.

A török Oryantal a legcsillogóbb és mind közül a legnagyobb helyigényű tánc, jétékos és erőteljes.

A libanoni változatot művelő táncosok jóval kisebb lábrúgásokat alkalmaznak, mint a szomszédos országbeli táncosok.

Az "orientális tánc" elnevezés, arabul Raks Sharki, a "Kelet Tánca". Ennél a táncnál fontos kiegészítő a fátyol: ez egyrészt iszlám hagyomány, másrészt elérhetetlenné és titokzatossá teszi a táncosnőt, egyben tiszteletet, kiváncsiságot ébreszt iránta. Általában a meseszerűséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele.

Eleinte csak családokon belül, a nők maguk között, egymásnak táncolták. Napjainkban a hastánc elsősorban a nők tánca, amely testi és lelki nyugalmat ad, átitatja a nőiesség, azonban nem kizárólag a férfiaknak szól, hanem az önkifejezés eszköze.

E tánc az érzelmek tánca, hatására belülről, kívülről is megváltozunk. A lélek megszépül, testünk kecsesebb, nőiesebb lesz. A kisugárzásunk fokozódik, pozitívvá alakul.

A Hastánc fő vonzereje a természetesség, nem korosztályhoz és testalkathoz kötött. A nyugati kultúrák nőeszménye az örökké fiatal, valódi NŐ.

A Hastánc barátokat is ad, ismeretségeket és új lehetőségeket. A tánccal járó közösségi élménynél kevés jobb szomorúságűző gyógymód van.

A tánc önmagában is létezik, de a táncosnővel együtt lehet egésszé: a test és lélek harmóniájában.

Tehát a HASTÁNC  hasznos a léleknek, testnek egyaránt. Ismerkedj meg TE is ezzel az egzotikus és mesés világgal!

"A szép mozgás a szem muzsikája"  Anatole F.

Megosztás

Link: